Helló infománok!

Nfol @ 2009. december 11.

Van az RTL Klubnak egy Infománia című műsora, amelyről így a neve alapján azt gondolnánk, hogy tessék, itt egy bárki számára elérhető számítógépes-infokommunikációs mutatvány, tök jó, úgyis valami 40%-a a felnőtt lakosságnak digitálisan írástudatlannak tekinthető, csak nézed a tévét és már meg is tanultad az egész számítógépes izét. Szóval, az Infománia hiánypótló műsorszám lehetne, csakhogy csütörtök éjjel kerül adásba. Azt sejtjük, hogy a kereskedelmi televíziókon a késő éjjeli műsorsávba négy okból kerülhet be bármilyen anyag:
— valamelyik "menő" film mellé kényszerűségből megvásárolt "kevésbé menő" mozi,
— valamilyen hatósági szabályozás miatt kötelező műsorelem, amire amúgy senki nem lenne kíváncsi, de így le van tudva a kötelező és a többi műsor elől nem veszi el az értékes adásidőt,
— rétegműsor,
— ismétlés.

Na, máris értjük, mit keres itt az Infománia. Rétegműsor! Egészen addig így gondoljuk, amíg össze nem szedjük a bátorságot és meg nem tekintünk egy adást. Próbálok valami rendszert vinni a méltatásba, na most, ha csak annyira sikerült összeszedettnek tűnnöm, mint a műsornak, akkor nektek komoly kínokkal kell szembesülnötök.

Mivel kezdjem? Azon viszonylag könnyedén túllép a néző, hogy nem ritka a szélesvásznú film a tévében, tehát hagyományos tévékészüléken alul-felül ott a fekete sáv. Nos, az Infománia annyira meg van dizájnolva, hogy az értékes képernyőterületből újabb alsó és felső részeket hajít el, ott a műsor idejének kilencven százalékában mindenféle háttérminták bohóckodnak, közöttük meg kábé a képernyő kétharmadán a tartalom. Az a tartalom, aminek nagy része teljesen öncélúan összevissza van effektezve, ráadásul ugyanez a rész úgy néz ki, hogy akármilyen hosszú is a jelenet, egy legfeljebb 20 másodperces képanyagból van összelegózva, tehát a blokk elejétől végigloopolják a blokk végéig, csak időnként más effekt kerül a tetejére. Nem is lenne ezzel baj, ha a végeredmény nem idézne elő minden második nézőben hirtelen epilepsziás rohamot. Mondjuk nem hiszem, hogy annyi nézője lenne egyáltalán, hogy bárki is második lehessen.

A műsorban mindig van egy téma, amivel komolyabban (sic) foglalkoznak, tegnap például az elektronikus állampolgári ügyintézéssel kapcsolatos fejlesztések volt napirenden. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy van egy interjúalany, akit két ilyen hangulatfokozó videomontázs között átlagosan tíz másodpercig mutatnak, utána az epilepszia közben tovább beszél, utána megint tíz másodpercig őt látjuk, utána megint epilepszia. Az epilepszia szekvencia most abból állt, hogy a kamera ide-oda zoomolva és svenkelve egy monitort mutatott, amin az Ügyfélkapu volt látható — azaz hogy nem látható, csak sejthető —, néha kiegészítve olyan pajkos elemekkel, mint a navigációs menün végigkúszó egérkurzor. Az alany közben ugye beszélt tovább, elmondta, amit el kellett mondania, aztán vágás, epilepszia, de immár A HANG szól hozzánk, aki gyorsan összefoglalja nekünk, INFOMÁNOKNAK az előbb elhangzottakat és levon bizonyos következtetéseket is, amiket nem minden esetben érzünk logikusnak, sőt, de ez totál lényegtelen.

Vannak további rövid képes beszámolók, amolyan Delta-stílusban, mínusz tudományosság, plusz epilepszia. Tegnap például volt a magától menő autó (mekkora újdonság már ez, hogy magától leparkol, meg ha megy az úton és elékerül egy álló kocsi, akkor NEM MEGY NEKI!), ami mindenképpen kell egy ilyen műsorba, hiszen négy fedélzeti számítógéppel rendelkezik. Emellett szó volt arról, hogy Mona Lisa vajon tényleg mosolyog-e és kutatók meg matematikusok meg biológusok meg fizikusok nagy összeborulást követően megállapították kísérleti úton, hogy nem mindenki látja Mona Lisa mosolyát, de hogy ennek megint mi köze van a műsorhoz, az továbbra is rejtély.

Említettem A HANGOT, akit tényleg sosem láthatunk, viszont sordós tempóban szövegeli végig az adásidőt. Persze eszetlenül hálátlan feladat lehet egy késő éjjel adásba kerülő műsort narrálni, különösen, hogy érzésem szerint az egésznek az a legnagyobb baja, hogy nem lett eldöntve az elején, hogy kihez akarnak szólni. Kertévén amúgy sem lehet keményvonalas műsort csinálni, mert azt nem érti meg mindenki, viszont arra sem lehet számítani, hogy csütörtök éjjel akármit is a megfelelő számú néző kövessen figyelemmel, ezért van a narrálásban valami apró kikacsintásféle a néző felé, hogy helló infomán, eljött végre a mi időnk, késő éjjelig fent maradtunk meg tudjuk, hogy az Entert nem beírni kell, hanem lenyomni, mi vagyunk a gíkek. Ehhez a tartalom nagyon nem igazodik. Pár héttel ezelőtt netbookokat hasonlítottak össze — elvileg, mert az epilepszia végig a masinákat mutogatta, de konkrétumot igazán egyikről sem lehetett megtudni azon kívül, hogy ez a cég gyártja és így néz ki, meg arról ne is beszéljünk, hogy a netbookok képességeit több adáson keresztül hasonlítgatták össze, ami tekintve, hogy mindegyik "bemutatott" gép az echte netbookos hardver- és szolgáltatáskészletet hozta, nem tűnik valami izgalmasnak. Kapod a rengeteg adatot, információt, vizuális ingert, mégsem érzed úgy, hogy bármivel is tájékozottabb lennél, ez is ilyen kertévés jellemző, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legtöbb információnak látszó izét kell belenyomni a nézőbe, aztán ötpercenként megismételni mindent, mert úgyis elfelejti.

Szóval nem a közönség miatt adják ezt késő éjjel, hanem a közönség érdekében.