#113

Nfol @ 2005. április 26.

Tegnap esett az eső, ma meg szakad. Azért prog előadásra bementem, tök jó volt, mert visszavághattam a többieknek, mivel most ők aludtak el. Tegnap este megcsináltam ugyebár az angolt, óra után pedig mentem kinyomtatni. Az irodában láttam egy érdekes, droidszerű lányt, aki minden bátorságát összeszedve odalépett az egyik géphez, és nem törődve az öles DISK BOOT FAILURE felirattal, újraindította a gépet. Valamit tudhat az illető, mert ezután a gép egész jól bebootolt, csak a bejelentkezéskor fagyott csonttá, ekkor eloldalgott a géptől és beállt a másik gép előtti sorba... Angolóra is next. Eleve gyanús volt, hogy háromnegyed négykor még nem volt senki a teremben, én meg nem akartam ott gubbasztani, inkább vettem egy pohár kakaót és kiálltam az előtető alá nézni a továbbra is szakadó esőt. Negyed ötkor megjött a tanár, nagyra nyitotta a szemét, mondta, hogy várjunk még, hátha jön valaki. Nekem aztán mindegy, legalább kevesebbet kell ott lenni. Egésze ötig vártam tök egyedül, ekkor visszajött a tanár, megkérdezte, hogy van-e kérdésem, mire felmutattam neki a középső uj... illetve a tegnap, fáradságos munkával összeszerkesztett írásomat. Nagy dünnyögés, néhány mély levegővétel, aztán elveszi a lapokat. Olvassa, közben dünnyög, aláhúz, átír, kérdőjelez, szipog, felnéz, majd ugyanez elölről. Egyszercsak rámutat az egyik mondatra: "Ez itt nem jó. Ez nem magyarul van írva. Nekem sem jut eszembe most jobb megoldás, de javítsa ki." Kösz, tényleg, öröm vele dolgozni.