#104

Nfol @ 2005. április 15.

What a f*cked up day it was today...

Megírtuk a második programozás zárthelyit. Ezúttal nem furmányos kérdésekkel és még furmányosabb válaszokkal teli teszt volt, hanem kódolási feladatok. Mégpedig ezek:

1. Írj programot, amely szabványos bemenetről beolvassa hallgatók Neptun-kódját és vizsgajegyeit. Egy sorban egy hallgató adatai szerepelnek. Minden hallgató öt vizsgajeggyel rendelkezik. A program írja a kimenetre az egyes tanulók Neptun-kódját és az átlaguk alapján kapott érdemjegyüket szöveges formában (1,75-től elégséges, 2,75-től közepes, 3,75-től jó, 4,75-től jeles, egyébként elégtelen). A bemenet sorai a következő alakúak:

Neptun-kód,vizsgajegy,vizsgajegy,vizsgajegy,vizsgajegy,vizsgajegy

Pl.:
Bemenet:

AJKN8V,2,5,4,3,5
EJCISK,1,3,2,1,1

Kimenet:

AJKN8V, jó
EJCISK, elégtelen


2. Írj függvényt, amely paraméterül kap két sztringet és egy egész számot (pozíció). A függvény feladata, hogy megállapítsa, hogy az első paraméterként megkapott sztringben szerepel-e a második sztring a megadott pozíción vagy az után. A függvény visszaérési értéke az első előfordulás pozíciója, vagy -1, ha nem szerepel a második sztring az elsőben a megadott pozíción vagy az után.

Pl.:
"körte alma körte" "körte" 2 -> 11
"körte alma körte" "körte" 11 -> 11
"körte alma körte" "körte" 12 -> -1


3. Írjon egy függvényt, amely paraméterként megkap egy négy részből álló e-mail címet sztringként. Az e-mail cím formátuma a következő:

felhasználónév@gépnév.domain.domain

A felhasználónév tartalmazhat pontot. A függvény adjon vissza egy négyelemű sztringtömböt az e-mail cím részeivel.

Pl.:
kovacs.bela@inf.unideb.hu -> {"kovacs.bela", "inf", "unideb", "hu"}


4. Adott egy láncolt lista, amely italok nevét és korát tartalmazza. A lista az italok neve szerint rendezett. Írj függvényt, amely paraméterként megkapja a lista fejét, és egy olyan új láncolt lista fejével tér vissza, amely az eredeti lista elemeit tartalmazza kor szerint rendezve. Definiáld a lista tárolására szolgáló adatszerkezetet!


Hát, ezek közül kettő és felet írtam le. Hiába volt rá két óránk, ebből nekem egy óra elment azzal, hogy gondolkoztam a megoldásokon; a harmadik feladat meg akkor jutott eszembe, amikor már csak tíz perc volt hátra, így azt nem sikerült egészen leírnom. Persze itthonról nem tűntek annyira komplikáltnak, mint ott, akkor, a sűrűjében nézve. De hogy teljes legyen a nap, még megírom azt is, hogy életemben először nem arra utaztam, amerre kellett volna. Nem szálltam ugyan rossz vonatra, sokkal inkább nem jó vonaton maradtam rajta. Kockaként általában próbálok rendszert keresni mindenben, így a MÁV menetrendjében is, de talán nem túlzás az az igény, hogy ha már az időhöz nem mindig tartják magukat, legalább a célállomás ne változzon meg az út során. Ugyanis az a szerelvény, amelyre én Debrecenben felszálltam abban a tudatban, hogy Nyíregyházáról szépen továbbmegy majd Záhony felé, az nem ment tovább Záhony felé, viszont elvitt volna Miskolcra. Ennyit arról, hogy Debrecen-Nyírbogdány, átszállás nélkül. Mondjuk ahogy kihúzott az állomásról, már sejtettem, hogy valami nem stimmel, a táj nem szokott így megváltozni egy hét alatt. A második állomáson leszálltam, elbattyogtam a állomásépületig, ahol is a pénztárhoz vezető ajtóra kiakasztott menetrendet két szakadt kisebbségi polgártárs tanulmányozta éppen. Mivel az egyik elállta a bejáratot, megálltam mellettük, erősen ráutaló magatartást tanúsítva a bejutás iránt; pár másodpercnyi reakcióidő után észre is vettek és megkérdezték, hogy mennyi az idő. Megmondtam nekik, meg azt is, hogy esetleg bemehetnék-e végre... Erre az idősebbik elkezdett ordítozni a fiatalabbal, hogy "Há’ ájjá má arrébb az ajtótú", én meg vettem jegyet vissza és a következő vonattal ismét Nyíregyházára érkeztem. Itt már csak laza háromnegyed órát kellett várnom a következő, immár tényleg Záhony felé menő vonatra, de annyi szerencsém volt, hogy már bent állt a szerelvény. Beültem az egyik fülkébe, nemsokára egy idegbeteg anyuka és két kissrác kérődz... kéredzkedett be. Tíz perccel később már tudtam, miért idegbeteg az anyuka. A két kölyök többféle szórakozási formát talált a fülkében, ezek között kiemelt szerep jutott a teljes karjuk bedugdosásának az ülés mögé, a lehajtható kartámasz vég nélküli le-fel hajtogatásának és úgy általában mindannak, ami egy magamfajta utast a mérhetetlen mocskon felül irritálhat. Azért valahogy csak hazaértünk, akkor derült ki, hogy ezekkel én egy településen lakom... Szerencsére nem ugyanarra mentünk. Hazafelé menetelés közben már éppen azon filozofáltam, hogy mi jöhet még, mit hajít rám a Fennvaló, amikor egy sarkon kifordulva a haverok népes táborába botlottam. Persze leálltunk beszélgetni, közben figyeltük, ahogy mindenféle járművekből népes cigány osztagok másznak elő és az út szélére nagy gonddal kihelyezett lom és hulladék között turkálni kezdenek. Most képzeld el, amint három tagbaszakadt cigány új világcsúcsot fut száz méteres síkfutásban, hogy hamarabb megnézhessék azt a három Videoton televíziót, ami a villanyoszlop alá volt letéve, mint a másik bagázs. Na igen, ők még nem tudták, hogy csak a dobozok vannak kitéve, az elektronika nem :).

Este elég hosszan neteztem, közben beszélgettem MSN-en egy évfolyamtársammal, akinek a weboldalát a figyelmetekbe ajánlom, nagyon komoly.